A buszon ülök éppen, Agrából Delhibe, már ötödik napja vagyok Indiában. Érdekes érzések kavarognak bennem, 15 perce jöttem ki a Taj Mahalból. Reggel fél 6-kor találkoztunk Delhiben a Rama Krishna Ashram metrómegállónál. A busz menetrend szerint 5:45-kor indult (volna) a 3-as kaputól. Felkészültem rá, hogy késni fog, Indiában a tapasztalataim szerint az idő fogalma más dimenzióban létezik, mint nálunk. Talán ahogy forog a Föld, folyamatosan nyújtja a nagy égi órarugót, ezért mire elér ide, az 1 percből 10, a fél órából 2 óra lesz. A busz 6:55-kor gördült be, 7:10-kor indultunk. Ezzel alapvetően nem lett volna baj, számítottam rá. Azért voltam kicsit türelmetlen, mert éjszaka egy percet sem sikerült aludni, helyette inkább a wc-n múlattam a drága pillanatokat. Mondhatom úgy is, hogy fenemód szédültem, gyenge voltam és azt kívántam, hogy bár ne jönne a busz, majd elmegyek oda augusztus elején, amikor újra Delhiben leszek.
Agra alig 210 km-re van Delhitől. Nagyjából Budapest-Pozsony távolság. Azt az autópályán másfél óra alatt szoktam megtenni. Itt a busszal hat órát utaztunk. AC busz, a légkondi miatt bent nagyjából 19 fok van, míg kint közel 40. Érdekes érzés a hőségben megfázni.
Agrába érve először az erődöt néztük meg, erről később majd részletesebben is írok.
Innen a Taj Mahalhoz mentünk. Már amikor az erődből megpillantottam a távolban, a könnyek szépen óvatosan elkezdtek előbújni. Olyan erők és energiák vannak itt, amit még talán sosem tapasztaltam.
A legtöbb helyen a helyiek belépője 30 rúpia (130 Ft), külföldieknek 500 (2100 Ft). A Taj Mahalnál 1000 rúpiát kellett fizetnem. Méretes sarc, de ha azt nézem, hogy itt vagyok és láthatom ezeket a csodás helyeket, nyilván nagyon megéri. Mivel a kaja fillérekbe kerül és most amúgy is csak kekszet eszem, messze a belépőkre költöttem eddig a legtöbbet.
A bejáratnál beültünk egy ránézésre legalább 40 éves elektromos buszba. A Taj Mahal 1 km-es körzetében nincs légszennyezés, hogy megőrizzék a színét. Ez egészen a kapuig vitt. Itt egy gyönyörű kertbe lépve a jobb oldalon egy hatalmas vörös épület volt. Ennek az árkádjain átmenve pedig feltárult előttem a Taj Mahal. Ez igazi szemnyomogatós élmény. Évszázadok, évezredek ereje és energiája, tisztelet és szeretet, alázat mindenhol. A Föld egy olyan központi energiacsomója lehet ez a szent hely, ami nagy hatással van a világ működésére. Hirtelen nem számított a gyötrő hőség, az orrfacsaró bűz, a folyamatos zajtenger, az állandó zaklató dudálás és csengetés, a hullámzó tömeg. Egy pillanatra megállt az idő és egy nagyon különleges érzés érkezett.
Eljutottam hát ide.
A kerten át bementünk a mauzóleumba. Itt hosszú sor állt és a katonák folyamatos sípszóval terelték a látogatókat. Jó lett volna egy percre elmélyedni itt, de még megállni sem volt lehetőség. Gyorsan elrebegtem néhány áldást kérő gondolatot és indultunk is tovább.
Most egy Krisna templomba megyünk, hosszú még az út, éjjel 1-re érünk vissza Delhibe.
Lukács Zoltán Gábor
