Viharos időket élünk, ezt nyilván te is tapasztalod. Kinézek az ablakon, a szél rángatja a fákat és a gondolatokat. Bár már véget ért a tél, az igazi tavasz, az enyhülés még valahol késlekedik. Vágyunk a napsütésre, jó időre, a lelkünk már békére és szeretetre áhítozik.
Sokan szeretik az arcuk elé húzni a kemény gondolatok álarcát. Ők azok, akik ezen a globális játszótéren, ahol mindannyian vagyunk, úgy tesznek, mintha élveznék a feszültséggel teli napokat.
Tudod, vannak, akik még nem ébredtek rá annak a valóságára, hogy ami bent van, pontosan az jelenik meg kint. Hívhatjuk ezt párhuzamos valóságnak. Annak, aki a fényt keresi, valahogy mindig jobban süt a nap. Amíg viszont valaki arra koncentrál, hogy milyen sötét az éjszaka, sőt, minő meglepetés, a déli napsütésben is vannak árnyékos részek, na az ő életük pontosan erről fog szólni. Bár ugyanabban a világban élünk, a megélt, az észlelt kép, a valóság mindenkinek más.
Az, hogy most fúj a szél és esik az eső, egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy óra múlva, vagy holnap is így lesz. Azt pedig pláne nem, hogy mostantól örökké hideg lesz. Hiszen tudjuk jól, mi a menetrend. Az életnek van egy körforgása. Váltakoznak az évszakok, időnként téli hideg van, máskor pedig nyári hőség. Kérdezz meg bátran egy fát az erdőben. Vajon ő retteg-e attól, hogy mostantól örökké fagy lesz? Fél-e attól, hogy a kártevők felemésztik a törzsét? Mennyire határozza meg a gondolatait, hogy nyáron kiszárad, vagy esetleg ősszel kivágják? Elárulom, pontosan semennyire. Tudja jól a genetikai programjából és a fa-lét évmilliós tapasztalataiból, hogy a lényeg nem ez. A fa feladata, hogy fa legyen, törekedjen arra, hogy az évszakok, az időjárás, az életszakaszok váltakozásában megtalálja az ő fa életének a lehető legjobb változatát. Nem a félelmek határozzák meg a gondolatait. Hideg után jön a meleg, utána újra hideg, majd megint meleg. Ezzel nincs semmi baj. A szárazság miatt sem aggódik, hiszen azt ő nem tudja megoldani. Inkább a békét és nyugalmat keresi, bízva abban, hogy szeretetben tudja leélni az életét.
Te mit választasz? Begubózva rágódsz azon a sok nehéz tapasztaláson, életeseményen, traumán, amin átmentél? Esetleg nyitogatod a kapukat, keresed a fényt, a boldogságot?
Szeretnél ezentúl mindig szorongani, amikor borús az ég, fúj a szél, vagy esik az eső? Esetleg megtanulod végre élvezni az eső kopogását, megfigyeled a felhők formáját és hallgatod a szél suhogását? Dönthetsz úgy is, hogy haragosan mutogatsz az esőfelhőre. Előveheted a porszívót, kiállhatsz az erkélyre és megpróbálod elfújni, vagy éppen beszívni a porzsákba az esőt. Könnyen megérthetjük, hogy ez mennyire értelmetlen.
A gondolataidat a szeretet vagy a félelem határozza meg. Ez a két oldal van, a te döntésed, hogy melyiket választod. Félelemtől motiválva élve azt fogod tapasztalni, hogy az életed rossz, kudarcok sokasága követi egymást, az emberek ellenségesek, az általad észlelt valóság a haragról és gyűlöletről szól. Talán még nem tartasz itt, ám biztos lehetsz benne, hogy a negatív életút ebbe az irányba vezet. Tudatosítsd magadban, hogy csukott szemmel járva nagyobb eséllyel lépsz a kutyaszarba.
Szeretetben élve sem lesz virágoskert az egész világ. Az események, történések akár igen hasonlóak lehetnek. A megközelítés, a megélés azonban gyökeresen más. Gondolkodj úgy, hogy a világod saját magadból indulva épül fel. Ami bent, az van kint. A problémákra ezentúl mint megoldandó helyzetre tekints. A konfliktusokat a támadás, veszekedés energiája helyett kezdd el szeretettel feltölteni. Törekedj a tiszta, nyugodt, békés kommunikációra. A feszülő szálakat lazítsd le. Egy csomót levágva, vagy leoldva bár az eredmény ugyanaz, nem mindegy, hogy utána fellélegzés következik, vagy éppen újabb sebeket okozunk. Amit csak lehet, tölts fel a nyugalom és béke energiájával. Figyeld meg, hogy a fekete szemüveget fehérre cserélve egészen mássá válik a világ.
A megfelelő választás benned van. Fúj a szél? Keress menedéket, a szél el fog múlni. Sötét van? Gyújts egy mécsest. Rossz a kedved? A világ hibáztatása helyett inkább igyál egy nagy pohár vizet, pihenj, relaxálj, lazíts. Bosszús vagy? Bocsáss meg magadnak, bocsáss meg mindenkinek. Engedd el végre az akár évek, évtizedek óta plüssmaciként szorongatott fingópárnát.
Viharos időket élünk, ezt nyilván te is tapasztalod. Kinézek az ablakon, a szél rángatja a fákat és a gondolatokat. Bár már véget ért a tél, az igazi tavasz, az enyhülés még valahol késlekedik. Vágyunk a napsütésre, jó időre, a lelkünk már békére és szeretetre áhítozik.
Tegyél érte te is, hogy jobb legyen a világ. A béke és a szeretet belőled induljon. A vihar el fog csendesedni, a jó idő is megérkezik hamarosan.
Szeretettel,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek
