Új-Delhi dimenziói számunkra felfoghatatlanok. 16 millió lakó, az agglomerációval együtt 27 millió fő. A város mérete 1500 km2, Budapest háromszorosa. Az agglomerációval együtt pedig ennek a többszöröse. Számos település kapcsolódik hozzá, lényegében egy hatalmas élettér az egész. Elképesztő a nyüzsgés, a zaklatott nyugalomban dervis-táncát járó miniatűr óriás világokra kiható végtelen energiája mindenütt jelen van.
Új-Delhi, Paharganj, Main Bazaar road, Ramakrishna Ashram Marg, 2016. július, saját fotó
Egy héten át ennek a gigantikus ciklonnak a magjában laktam. Ott, ahol mindez egyszerre és a legerősebben hat. A bazár, a vasúti pályaudvar mellett, Pahargandzs kerületben. A kereskedők ősi utcája, ahol a keleti javak kavalkádját kínálják az erre járó érdeklődőknek. Mindent megvásárolhatunk itt. Talán ténylegesen nem létezik olyan portéka, amit ne tudnának elővarázsolni a raktáraik mélyéről.
Gondoltam, ha már Delhi, legyen a sűrűje, ráadásul itt egészen olcsón találtam szobát. Arra nem gondoltam, hogy éjszaka sem lesz nyugalom és a sodró energiák nem sok csendet nyújtanak majd a szobámban.
Az ablakon kinézve ez a kép fogadott:
Új-Delhi, Paharganj, Main Bazaar road, 2016. július, saját fotó
A plázák, üzletközpontok évezredes múltú elődje. Ruha, textil, finom kelmék. Könyvek és írások tízezreit kínáló üzletek. Hasis, fű és mindenféle kábítószerek egymás mellett, hatalmas lavórokban. Égett, avas olajban sült, felismerhetetlen formájú és eredetű finomságok. Riksa, autoriksa, taxi, kerékpár, robogó, motor, mindez egyszerre, egymás mellett, a 3-4 méter széles úton. Talán még repülő szőnyeget is lehet itt kapni.
Buszjegy, repülőjegy, hamis számla, fegyver, telefon és SIM kártya. Gyógyítók, asztrológusok, elemzők, masszőrök. "Hotelek", fogadók, éttermek, büfék. A felszolgáló így takarítja el az edényeket, amiben az étel készült:
Új-Delhi, 2016. július, saját fotó
Mellette egy borbély várja a vendégeit:
Új-Delhi, 2016. július, saját fotó
Minden furcsasága ellenére megvan a szépsége. Egy ősi energia sugárzik az egészből, amit a maga egyedi és megismételhetetlenül érthetetlen módján a szeretet és az alázat hat át. Nehéz átadni azt az érzést, ami az ott töltött idő során volt bennem. Egy hétig ennek a világnak a közepén laktam és az utam végén még négy napot töltöttem itt.
Az első napokban egy megmagyarázhatatlanul mély ellenállás és harag gyűlt össze bennem. Borzasztóan bosszantott az átláthatatlan káosz, amibe csöppentem. Egyszerűen minden érzékszervemet túlterhelte ez a környezet és nem tudtam, hogyan dolgozzam fel ezt a helyzetet. Majd hamar elkezdtem elfogadni és a végére már egészen jól átláttam. Megtanultam tisztelni. Hiába nagyon más ez, mint a mi világunk, ahogy az óvodás mondaná, ez az ő helyük, ők voltak itt előbb. Évezredek múltja, jelene és jövője jelenik meg ebben a környékben. Úgy érzem, hogy nem feladatunk megérteni, átlátni, vagy a magunkévá tenni ezt, ami itt van. Ez egy másik világ, a civilizáció egy másik arca. Ugyanannak a hegynek egy másik oldalát nézzük. Ha ők jönnének ide, a mi világunk jellegzetességeire csodálkoznának rá ugyanígy. És ez így van jól.
Szeretettel,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek
