Csolapuram különleges hely, az ott töltött nap örök emlék marad. Órákon át utaztunk Csidambaramból, gigantikus 50 km-t tettünk meg. Itthoni mércével nézve ez nem sok. Főúton, néhány kisebb települést keresztezve is megvan egy óra alatt. Autópályán pedig 25 perc. Bármerre utaztunk Indiába, autóval egyszer sem sikerült megugrani a 30 km/h átlagsebességet. Csolapuramba pont egy szorgos munkanap közepén indultunk, amikor elözönlik az utat a robogósok, motorosok, traktorok, buszok, teherautók és a közlekedés egyéb lényei. A tehenek mellett kamionok legelésznek békésen. A kétsávos utat négy, vagy inkább öt párhuzamos sorban megtöltő járművek között pedig autoriksák járják dervisekhez méltó táncukat.
Az egyik faluban a heti útmenti piacot elnézve ismét előjött a gondolat, hogy hogyan is élünk mi otthon és mit jelentenek azok a helyzetek, amiket megoldhatatlan problémának látunk. Egy-egy fejlődő ország nehezebb sorsú régióiban járva hirtelen minden érték és gondolat más polcra kerül. Mondhatnám úgy is, hogy megtanít csendben maradni és gondolkodni. Amióta legalább néhány apró részletében belekóstoltam az ottani világba, szinte minden nap eszembe jut, hogy mindenkinek érdemes lenne ellátogatni egy hétre olyan helyre, ahol megismerheti ezt. Hiszem a mi világunk, a mi életmódunk globálisan nézve valahol egy szabad szemmel alig látható, aprócska icipici szelet. Iható víz, fűtés, munkalehetőség, fizetés, jobbára stabil egzisztencia, biztonságos étel, estig sorolhatnám ezeket, mind-mind olyan eleme az életünknek, amik bizony a Föld jelentős részén sokkal kevesebbeknek adatnak meg.
Szóval miután ismét bőven volt időm gondolkodni és elmélkedni, megérkeztünk Csolapuramba. A Csola-dinasztia idejéből ered a település története. Ők India egy meghatározó időszakának vezetői voltak, csúcspontjukat a 10. és a 11. században. Évezredes történet ez, amit egy pillanatra megtapasztalhattam. Bár a falut hivatalosan Csolapuramnak hívják, a helyiek gyakran az alapító uralkodó, Rádzsendra Csola nevét használják otthonuk nevéül. Ő, és apja, I. (Nagy) Rádzsarádzsa Csola uralkodása során hozzájuk tartozott a Hindusztáni-félsziget jelentős része. Birodalmuk a Maldív-szigetektől Nyugat-Bengálig, a Gangesz vonaláig terjedt. Ennek a hatalmas területnek volt az egyik meghatározó települése Csolapuram, amit a közel 500 éven át létező Pala birodalom legyőzésének emlékére alapítottak.
Az ősi nagyvárosból mára egy kicsi falu maradt, a történelmi léptékű háttérre viszont a Siva templom a mai napig emlékeztet. Ez India egyik legnagyobb temploma, a kor hindu építészetének megfelelően dravida stílusban épült.
Bár számos évezredes helyre jutottam el errefelé, számomra ez volt az egyik legerősebb. Népszerű hely, ahol ennek ellenére kivételesen nem a nyughatatlan tömeg sodrását tapasztaltam. Végre volt idő elcsendesedni néhány órára. Itt szemlélődni, meditálni, áramlásba kerülni rendkívüli érzés. Kinyílnak a belső érzékelők és energiacsápok. Olyan, mintha a lelkem és szellemem mélyebb rétegei is kinyítnák először óvatosan az ablakot, majd az ajtót. Amikor pedig megérezték, hogy milyen a hely tisztasága és energiája, nevetve szaladnak elő sütkérezni.
A templomban egy hosszú szertartáson vettem részt, áldó, tisztító, tudást és energiákat behívó rítusok sorozatán. A bejárat előtt a Nandi, avagy a bika áll, a tekintete Sivával találkozik az oltáron. Megvédi és tisztán tartja az energiákat, védőburkot teremt a szent hely fölé.
A templomban nem volt szabad videózni, de felvettem nektek néhány percet a szertartás hangjaiból.
Néhány keresetlen szó, miután kijöttem a templomból:
A békét, szeretetet, elfogadást éreztem itt. A saját pálmalevelelmben, sorslevelemben megjelent, hogy el fogok ide jutni, megható volt megélni ezt a pillanatot.
Amikor egy szertartáson körülöttem ülnek a felolvasók, akik elhoztak ide, velem szemben a papok állnak, olyan kép, ami örökre megmarad. Kántálnak, imádoznak értem, a ceremónia lépései során érzem, ahogy mélyül és tisztul az energia bennem és körülöttem. A homlokomon színes szent porokból és szent hamuból húzott jelképek, a nyakamban rózsafüzér, énekelnek a panditok, mindent elöntő forróság áramlik a levegőben. Történik valami, megtörténik, velem, értem, nekem és a feladataimért.
Szeretettel,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek
