Itt van, végre eljött. Néhány nap múlva az időkerék egy hosszú, tartalmas és igen eseményteli ciklusa zárul. Bármilyen rendszerben nézem, mind a megújulást mutatja. Nyugati, védikus, kínai asztrológia, numerológia, sok más kalkuláció vagy évezredes hagyomány, tudomány. Gazdasági, politikai, szociológiai, pszichológiai, mindenféleológiai elemzések tömkelege. Mind azt mondják, hogy most valaminek a végére értünk. Hamarosan pedig eljön az új kezdet. Nem tabula rasa, tiszta lappal, hiszen a múlt nem vész el, csak átalakul. A régi tapasztalatainkkal felvértezve, felkészülve a legjobbra, ami jöhet.
Rengeteg tapasztalással gazdagodtunk. Milliónyi élményt kaptunk, átéltünk, túléltünk, megteremtettünk mindent, amit csak az időnk és energiánk engedett. Főleg az utóbbi hónapokban. Ez az év számomra gyakran olyan volt, mintha egy szuperkoncert legnagyobb hangfala alatt állnék és itt próbálnék meg elcsendesedni. A zene jó volt, ám egy elefánthangyányit hangosabb és lüktetőbb, mint az kényelmes lett volna. Úgy mondanám, hogy a nagy rohanás közepén, az őrült tempót látván időnként már-már a szemöldökömet is összevontam. Sőt, volt, amikor a homlokomat is ráncoltam. Ez pedig nálam már a nem piskóta kategóriába tartozik.
Megállás egy percre sem volt. Néha azt sem tudtam, hogy csak sodródom az árral, vagy magamnak generálom a lüktetve hullámzó áramlást.
A nagy égi karmester szigorúan, ám továbbra is mosolyogva nézett, hetykén a levegőbe lendítette a pálcát. Egy pillanatra megállt a levegő, a zenekar minden tagja feszülve, elcsendesedve figyelt. Mindannyian a jelre vártak. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Majd a hirtelen érkező energia lendülete forgataggal teli lendüléssé változik. Ostor módjára csettint a pálca vége és hajrá, fékevesztett elefántok módjára felzendül a melódia. Zenészek százai, ezrei, tízezrei kezdik meg a darabot.
Olykor akár heteken, hónapokon át úgy éreztem magam, mintha egy egyszerre zúdulna rám egy húsz különböző darabot játszó zenekar kakofón melódiájának érthetetlen harmóniája. Totál káosz. Minden egyszerre történik, olyan intenzitással, amit a legnagyobb jóindulat mellett is nehéz lazának és könnyednek mondani.
Emlékszel, mint az ezeréves szóviccben. Amikor az elefánt és az egér mennek át a hídon. A kisegér megszólal: Hallod, hogy dübörgünk? Na kérem, az elmúlt években úgy látom, mindannyian dübörögtünk. Rendesen eljártuk a csűrdöngölőst. A jótól a rosszig mindenből bőven kijutott.
És így visszagondolva, az egész nagyon szuper volt. Bár bőven adódott olyan pillanat, amikor egy helyzetben lenni nagyon vacak volt. Ám bármennyire is elkeserítőnek tűnt egy-egy helyzet, elmúlt. Mindig jött a holnap. A nap újra felkelt. Bármilyen hihetetlen, a téli fagy is kiengedett, hogy átadja a helyét a tavasznak.
Eljött az ideje, hogy egy új korszakba lépjünk. Unatkozni továbbra sem fogunk, azt garantálom. A sodró lendület továbbra is marad, sőt, akár gyorsabbá is válhat. Azonban az ellenszél fordulni látszik. Széllel szemben küzdelem és rángató forgószél helyett támogatóbb fuvallatok érkeznek. Most jön az a periódus, amikor érdemes nagyon odafigyelni.
Az élet megvillantja majd a lehetőséget. Új ajtók nyílnak, a térképen eddig sosem látott utak tűnnek fel. Az iránytű őrült pörgése lelassul és egyre stabilabban áll majd.
A nyár jelentős részét Indiában töltöttem. Éjjel-nappal gondolkodtam, írtam és terveztem. Megírtam és kiadtam egy könyvet. A csapattársaim, segítőim, akiknek végtelenül hálás vagyok, éjt nappallá téve tolták előre a szekeret. Időközben pedig lecseréltük a defektes kerekeket is újakra. A hit, kitartás és motiváció csodákra képes. Amikor hiszünk abban, amit csinálunk, szeretjük a szolgálatunkat, nincsenek határok. Napról-napra az álmaimat valósítom meg. Mert tudom, hogy képes vagyok rá. Újabb és újabb célokat tűzök ki. Ha kell, a járt utat elhagyom a járatlanért. Vezessen ez az út oda, ahova indultam és közben érezzem jól magam.
Igen, küzdelem bőven volt. Na és, a vége mindig jó lesz. Tudom, biztosan tudom, hogy előbb-utóbb mindig jól alakul. Stabil hit, nyugodt erő, békés lendület, határozottság, megfogalmazott célok. Vetünk, majd aratunk. Közben pedig bízz a gondviselésben, higgy magadban. A nagy égi GPS jól van beprogramozva, végül biztosan oda fogsz érni, ahova indultál. Csak maradj tudatos, gondolkodj, hass, alkoss, gyarapíts. Adj hálát azért, amit kaptál és amit kapni fogsz. És persze élvezd a táncot, játszd a játékot.
Ahogy azt Róbert Gida is mondta Micimackónak.
Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.
Szeretettel,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek
