India fantasztikus élmény. Ahogy lehetőséged engedi, látogass el egy fejlődő országba. Egészen más világképpel érkezel majd haza. Úgy érzed, hogy ami eddig fontos volt, talán nem is igazán jelentős már. Amire pedig eddig nem tekintettél úgy, mint az életed egy-egy meghatározó momentuma, egészen mást képvisel ezentúl. Hétköznapinak megélt dolgok válnak egyik napról a másikra nagy tiszteletben és becsben tartott, már-már kincsként kezelt értékké. Iható, tiszta, éltető csapvíz, trópusi tájak álleejtően változatos és csodálatos élővilága, csend és nyugalom, megnyugvás és béke. Ezek mellé pedig mindaz a csoda, ami benned van. Bizony, időnként talán pont a Föld másik felére kell mennünk azért, hogy megtaláljuk saját magunkat. Ez India.
Első pillantásra kaotikus, felemás, ambivalens. Szinte nem is érted, mi működteti ezt a hatalmas, kontinens méretű, milliárdnál is népesebb országot. Nem is ország, sokkal inkább egy önálló dimenzió, sőt egy új világ. Megérkezel egy tíz- vagy akár húszmilliós városba. A repülőtérről kiérve egyáltalán nem vagy biztos abban, hogy ugyanazon a bolygón vagy még, ahonnan elindultál.
A dél-indiai Tamilnadu államba, a tamil nép hazájába, a templomok földjére érve viszont megérted, miért és hova hozott a sors. Úgy tartják a bölcsek, hogy ide nem „csak úgy” érkeznek a vándorok. A lélek hívó szava, az életfonál fényes energiája az, ami elrepít ebbe a csodába. Mindenhol városok és falvak, emberekkel és templomokkal tömve. A hit, a spiritualitás, a lélek világának évezredes bölcsője, ahol az ősi idők óta foglalkoznak gyógyítással. Imák, mantrák, oldások és áldások, szeretettől és jóságtól vezérelt életutak. Az ártás elkerülésének filozófiája, az emberi érték, a béke, a humánum tisztelete. Ez az, amit megélhetünk ebben az amúgy időnként tényleg szétszórt, állandóan rohanó és nyüzsgő országban.
Ezt éltük át idei utunk során Dél-Indiában. Egy új világ ez. Fiammal élhettem át a messzi utazás csodáját. Kutatásaink során a sorslevelek hazájába látogattunk. Olyan ősi, szent pálmalevelekre írt kéziratok ezek, melyeken emberi sorsok millióit rögzítették a régi korok mesterei. 110 millió ilyen levelet ismerünk, mindegyiken egy-egy emberi élet igen részletes információit olvashatjuk. Utunkra egy igen különleges felkérés sarkallt. A könyvtárak őrzői, a sorsleveleket olvasó guruk meghívására érkeztünk ide, hogy megismerjük és megérthessük a sorsfeladatok ősi rendszerét. Fő állomásunk Csidambaram volt. Ez a délkeleti kisváros a sorslevelek őshazája. Évezredeken át itt jegyezték le a régi próféták az általuk látott jövőbeni képeket. Életutakat rögzítettek, 2-3 éves periódusokra bontva mondják el, mikor mire számíthatunk, milyen irányba halad az életünk. Megismerhetjük az előttünk álló lehetőséget, útmutatást kapunk a boldog, kiegyensúlyozott élet eléréséhez. Spirituális útmutatás számos konkrétummal, egyértelmű tanáccsal.
Szabad akaratunk van, ám időnként csomópontokhoz, útelágazásokhoz érünk. Az pedig, hogy itt melyik irányban haladhatunk tovább, nagyban függ a korábbi életszakaszainkban hozott döntéseinktől, a ránk ható energiáktól és folyamatoktól. Tekinthetjük mindezt úgy, mint a használati útmutatót saját magunkhoz. Megérthetjük, milyen céllal születtünk ebbe a világba, mik az égiek tervei a sorsunkkal.
Utunk következő állomása Vaitiswaran Koil volt. Itt közel ötezer éve gyógyítják az ide érkezőket. Testi, lelki és szellemi segítség olyan ősi családoktól, akik a régmúltból eredően foglalkoznak ezzel. A templomokban imákon vettünk részt, az életünket támogató áldásokat és oldásokat kaptunk. Innen eljutottunk Tiruvavaduturájba, Pondicserribe, Tandzsaurba és Csennájba. Ezekben a városokban található a nyolc sorslevél könyvtárból négy, mindegyikben ősi pálmalevelek millióit őrzik. Itt találkoztunk a könyvtárak kurátoraival, a levelek őrzőivel. Bebocsátást nyerünk azokba az ősi termekbe, szentélyekbe, ahova eddig igen kevesen juthattak be. Úgy tartják, ide csak az léphet be, akinek az életfeladata szerint itt van dolga. Ezen a helyen íródtak az ősi sorslevelek, ahol máig őrzik és vigyázzák ezt a szent tudást. A karbantartás is a könyvtárakban történik, a leveleket hat-nyolcszáz évente újra kell írni, így konzerválják az utókor számára.
A könyvtárak után egy igen különleges eseményre voltunk hivatalosak. A Natyandzsalira, India ősi táncversenyére. Minden évben táncosok százezrei mérettetik meg magukat a szakrális, isteni táncok tehetségében. A verseny döntője, a gála a csidambarami templom szentélyében van. A legjobbak legjobbjainak táncát élhettük át. Sodró lendületben meglelt belső béke és szeretet, az égi fény megcsillanása az áhítattal áthatott mozdulatban.
Dél-indiai utunk során számtalan csodás helyen jártunk, életre szóló élményekben volt részünk. Interjúztunk, filmet forgattunk, jegyzeteltünk, tanultunk és álmélkodva éltük át a világ csodáit. Az megélt színek, ízek, illatok, hangok és érzések örökké elkísérnek minket. Úgy érezzük, jobban látjuk és értjük, mi miért történik a világban. A legfőbb energia pedig, ami mindezt áthatja, a szeretet, a béke, a szépre és jóra törekvés.
Namaste, sok szeretettel,
Lukácsné Deák Edit
