A felolvasások előtt röviden el szoktuk mesélni a vendégeinknek, hogy mire számítsanak, hogy épül fel a folyamat, mi vár rájuk és néhány szóban bemutatjuk a pálmalevelek történetét és működését. Itt az egyik képen a chidambarami templom látható. Dél-India apró városa ez, korábban sosem hallottam róla, pedig a levelek történetének egyik legfontosabb állomása. Amikor mutatjuk a képét a vendégnek, mindenki a méretein, az energiáján és a színek elképesztő kavalkádján álmélkodik.
Azt mondják, hogy itt mindig is szent energiájú hely volt. Ez az egyik olyan pont a Földön, ahol az Akasha, a végtelen égi információs mező becsatlakozik. Az Akashába mindannyian betekinthetünk, van, aki kevésbé, van, aki mélyebben. Azt mondják, hogy innen jönnek az álmaink, a tudás, az emlékeink, a megérzések, a déja vu érzése. Pont a napokban olvastam, hogy a legújabb kutatások szerint az emlékeink valójában sehol sincsenek. Egyszerűen nem található az a felület a kis okos fejecskénkben, amire rá lehetne mutatni, hogy nicsak, ide kerültek az évszámok a történelemkönyvből. A cikk szerint nem konkrét emlékeket tárolunk, hanem egy érzéseken és érzelmeken keresztül levetített képet, ami az előhívások sorozatával egyaránt rögzül és változik. Arra viszont továbbra sincs magyarázatunk, hogy az a végtelen mennyiségű információ hová kerül és honnan jön elő akár egyetlen szempillantás alatt. Talán ez az Akasha.
Voltak a történelem során olyan tanítók, gyógyítók és mesterek, akik mélyebben is betekintést nyertek ide. Látók, látnokok, vezetők, segítők. Van, aki csak elmegy az ajtó előtt. Van, aki bekukkanthat a kulcslyukon, vagy akár az ajtót is kinyithatja résnyire. És voltak, akik pedig nem csak hogy feltárták az ajtót, de be is mehettek és ott végtelen mélységben kutakodhattak. Ők a maharishik, akiktől a levelek származnak. Évezredekkel ezelőtt írták le, ami láttak, ezekből a levelekből kaphatunk igen pontos útmutatást és előrejelzést az életünkre.
Az ő munkásságuk Chidambaramhoz és a környező településekhez kötődik. Az Indiában töltött egy hónap több mint felében ezeket a szent helyeket járom. Meglátogatom a templomokat, keresem és kutatom a rendszer gyökereit és működését. Bár évek óta, amióta a pálmalevelekkel foglalkozom, folyamatosan ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy egyszer szeretnék eljutni ide, egy percig sem kételkedtem benne, hogy lesz rá módom. A saját leveleimben egyértelműen megjelent, hogy ennek az évnek a derekán meglátogatom azokat az ősi szent helyeket, ahol a maharishik éltek és alkottak. Hát kérem, most itt vagyok.
Néhány napja a chidambarami templomban jártam. Érdekes, különleges élmény volt. Lenyűgöző, monumentális méretű. Téglalap alakú ez a spirituális központ, a négy bejárat a négy égtáj felé nyílik. A bejáratokat négy hatalmas torony jelzi. Ez az ő nyelvükön gopuram, ami rokona a kobra szónak. A papucsot még a gopuram előtt letettük, ide szigorúan mezitláb, tisztán, tiszta gondolatokkal szabad belépni. Az udvarra érve más világban találtam magam. Míg kint észvesztő káosz, dudálás, kosz és zűrzavar uralkodik, bent a béke és a nyugalom az úr. Mindenfelé ücsörgő, gondolkodó, meditáló embereket látok. Látszik az energiájukon, hogy rácsatlakoztak egy szent erőre és abból töltekeznek. A belső udvaron számos kisebb épület van. Különböző templomok, kegyhelyek, szentélyek ezek. Mindegyik egy-egy istenség valamely minőségét testesíti meg. Az oltároknál papok, gyógyítók várják a híveket, ide járulva oldást és áldást nyerhetünk. A központ legfiatalabb épülete is legalább 1300 éves. A hely gyökerei az eredettörténete szerint 6500 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.
Középen a templom központja van. Az épületeken belül csend és nyugalom uralkodik, itt már fényképezni sem szabad. A központi épületen közel 15 perc alatt értünk körbe. Ez egy belső zarándoklat, számos állomással. Az egyes szentélyek imáit elmondva érezhetően mássá válik a világ. Azt mondják, hogy aki itt bent hal meg, az azonnali feloldozást nyer és közvetlenül a Mennybe megy.
Sok olyan zarándok jár ide, akinek a léte keserűséggel telt. Aki végigmegy a belső úton, új szívet kap Istentől, a szertartásokat követően az élete kedvezőbb, jobb, boldogabb irányba megy. Itt eszembe jutott az Új szívet adj című keresztény ének, amit gimnáziumban oly sokszor énekeltünk. Felvettem nektek a belső út hangjait, hallgassátok békével és szeretettel:
Potyogtak a könnyeim rendesen, végtelen energiát és összekapcsolódást éreztem odabent. Az út végén a paptól áldást és oldást kaptam, ez a pillanat örök emlék marad. Semmi máshoz nem hasonlítható, nem evilági érzés ez. Rengeteget adott a templomban eltöltött néhány óra. Még mindig nem értem teljesen, hogy hogyan jöhettek létre a pálmalevelek, de már kezdem tisztábban látni az érthetetlent.
A pálmalevelek működéséről, az elmúlt évek tapasztalatairól és az indiai utamról könyvet írok. November 4-én jelenik meg, már most előrendelhető. Itt találod a könyv részleteit, kattints rá.
Szeretettel Indiából,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek
