Új év, új lehetőségek, új fogadalmak. Na persze, elcsépelt blődli. Megint megfogadsz egy rakás olyan dolgot, amiről már most is pontosan tudod, hogy nem fogod megtenni. Sőt, el sem kezded. Hiszen ha valóban meg akarnád tenni, már rég kész lenne. De legalább belevágtál volna.
Szóval itt az új év. Az ismerőseid üzenőfala, minden létező kommunikációs felület ezzel lesz tele a következő néhány napban. Mindenkiből szuperhős válik. Vas-, acél-, gyémánt-, arany-, ezüst- és rozsdaemberek. Kinek mi jutott. Te is nagyon jól tudod, hogy a legtöbb ilyen mögött nincs semmi.
Rengeteg mindent fogadunk meg. A legtöbbjét talán azért, hogy megnyugtassuk az éjjel és nappal a fülünket belülről rágó rohadék kis manót, amelyik állandóan dörömből. Fogyjál le, szokjál le, kezdd el, fejezd be, alakítsd át, változtasd meg.
Jaj de jó, akkor ezentúl mindenki hiperszupi tökéletes lesz. Vagy nem? Dehogyis!
Egyet kérdezek tőled, csak egyet. Mikor láttad legutóbb, hogy valaki ezt fogadta meg?
Ezentúl önmagam leszek.
Hű hát na, tényleg nem. A cimkéket üldözzük. Azokat, amik számokból, kilókból, méterekből, centikből és Forintokból állnak. És képzeld el, ez egyáltalán nem számít. Ez már csak folyománya valami másnak. Annak, hogy
Önmagam vagyok.
A jelenben élek. Az itt és mostban. Elengedem a múlt rettegett árnyékát, félretolom a jövő fenyegető súlyát. A mára koncentrálok. A múltat a jelenben dolgozom fel, a jövőt a jelenben teremtem meg.
Te csak menj az úton. Menj a saját utadon, merd megtenni azokat a lépéseket, amik egymás után következnek. Engedd el az évek, évtizedek óta magadban hurcolt lógó-fojtó-szorongató koloncot. Mindazt amit a külső, képzelt, elképzelt, másoktól átvett elvárások tettek a szívedbe.
A nagy kérdés persze az, mersz-e mostantól legalább egy lépéssel jobban kiállni saját magadért. Azért a csodálatos, a maga módján tökéletes és egyedi lényért, aki vagy. A te világod a tiéd, merd hát olyanná formálni, ahogy neked jó. Közben persze kényelmesebb úgy az élet, ha megvannak az általad vágyott számok, kilók, méterek, centik és Forintok is. Az első, a legelső és csakis a legelső viszont a szeretet legyen. A boldogság megteremtése. Tudod, én hiszek abban, hogy elérhetjük azt az állapotot, amikor mindenki egészségesen és pozitív életszemlélettel éli az életét.
Fogadalmak helyett ülj le egy pillanatra és gondolkodj el a mai vágyaidon. Keresd meg azt a belső indíttatást, ami alapul veszi a múlt tapasztalatait, épít a jövőben elérendő céljaidra, közben a mában elérhető eszköztárat és lehetőségeket hasznosítja. Ott legyél, ahol lenned kell és azt tedd, amit tenned kell. A többit pedig szépen engedd el. Épp eleget szorongtál már miatta.
Boldog itt és mostot, boldog új önmagamat!
Szeretettel,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek
