Motoszkál a fejemben egy szó hosszú napok óta. Egy olyan szó, ami sok mindent megtestesít, ami itt Indiában nincs:

Krumplifőzelék

Tiszta víz, főzés, biztonságos és friss étel, nyugodt evés, tányér, evőeszköz, fazék, tűzhely, higiénia.

Nem a nagy dolgok hiányoznak, hanem az egészen picikék. India nagyon kettős. Annyi és olyan erejű élmény, impulzus ér, hogy egy nap felér legalább tízzel. A serpenyő egyik felében ott van az évezredes történelem, az emberiség és a spiritualitás bölcsője, fantasztikusan csodálatos szépségű és energiájú szent helyek. Templomok, kegyhelyek, hegyek, völgyek, óceánpart. Kedves, békés, szelíd, nyugodt emberek. A bili másik felében viszont ott van a folyamatos káosz, dudálás, kosz, zaj, büdös, hőség, az irdatlan páratartalom. A két oldalt összefőzve pedig bár nyomokban finom az étel, érződik, hogy valahogyan nem az igazi.

Tudod, mint amikor a menzán a kaja rendben van, de a szellőzőrendszer bűze és az a fránya szőrszál a fasírtban mégsem engedi, hogy úgy istenesen jól tudjál lakni.

Az első héten a kultúrsokk és a gigantikus eltérések szinte minden nyűgjét megszenvedtem. Hasmenés, azonnal visszakacsintó falatok, kiszáradás, állandó izzadás. Többször meg is sérültem, elvágtam mindkét kezem, csúnyán megrántottam a térdem, elestem, leestem, beleestem, volt itt kérem minden. Most, két és fél hét után valamennyire akklimatizálódtam. Este, amikor már csak zimankós 30 fok van, már-már a fázás jeleit tapasztalom. A folyamatos dudáláson többször nevetek, mint szidnám. Automatikusan fertőtlenítem a kezem, miután megfogtam valamit.

Furcsa trófea, de azt azért nem sokan mondhatják el magukról, hogy beleestek a Taj Mahal vizesárkába.

Ráálltam arra, hogy szigorúan egy dolgot csinálok egyszerre, jobb nem kombinálni ebben a világban. Előveszem a telefont, lefertőtlenítem, leteszem az asztalra, ahol tölteni fogom. Visszamegyek a táskámhoz, kiveszem belőle a töltőt. Odamegyek az asztalhoz, bedugom a telefonba, majd végül abba a fali izébe is, amiből kábelek lógnak, néha álmában szikrázik egy picit és a kinézete alapján talán hívhatnánk dugaljnak is. Egyszerre egy lépés, az a biztonságos.

Olyan útra indultam, ami bőven tartogat kihívásokat. Bár nem egyedül terveztem jönni, az élet végül így sodort ide. Mesebeli világvége falvakban járok, ahol az európai ember ritka madár. Másfél hete nem láttam olyat, aki láthatóan külföldi.

Szóval millió szép élmény van, amiket fotók ezrein örökítek meg. És az átélt érzések. Olyan örök tapasztalatok ezek, amik egész életre, vagy életekre nyújtanak tanulást, tanulságot és tapasztalatot.

De azért vannak dolgok, amik nagyon tudnak hiányozni ebben a világban, a bolygónak ezen a felén.

Az egyik ilyen például a krumplifőzelék. Na meg a mama spenótja.

Szeretettel Indiából,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek

A pálmalevelek működéséről, az elmúlt évek tapasztalatairól és az indiai utamról könyvet írok. November 4-én jelenik meg, már most előrendelhető. Itt találod a könyv részleteit, kattints rá.

Július 24-én, vasárnap 12 órától a Spirituális Börzére, a tápiószentmártoni Kincsem Lovasparkba hívlak téged, ahol élő előadásom lesz Indiából, az egyik vezető felolvasó központjából. A facebook eseményben minden részletet megtalálsz, gyere el, nagyon izgalmas lesz. A rendezvény mindkét napján megtalálod a Sorslevelek standot.